A magyar konyha dicsérete

2024. 05. 28., 08:00
Étel és irodalom
1156

Már régóta túl sok olasz, ázsiai, fúziós és akármilyen szakácskönyv van a piacon, miközben a modern időknek és vásárlói igényeknek megfelelő, a magyar konyhát maximális szakmaisággal megközelítőből meg alig.

Anomália? Igen.

Érdemes közelebbről is megnézni a Sparhelt című gyűjteményt, amibe hatvannégy olyan recept került, amik a hazai gasztrokultúra szerves részét képezik, igaz sokszor nem a megfelelő technológiával, nem a megfelelő alapanyagokból készülnek. A Boook kiadó ilyen téren viszont megbízható: korrektül összeállított ételsor, precíz leírások és remek képek várnak ránk.

A borítóterv megérdemel egy külön bekezdést: a stancolt, magyar hímzésmintát felidéző papírborító zseniális ötlet. Egyrészt hozza a népi kultúra finomságát, de benne van a kortárs tipográfia eleganciája is. Nagy kár, hogy ha feltesszük a polcra, ez a bájos részlet nem érvényesül. Muszáj lesz a pulton tartani?

Amiért szintén jár a dicséret, az az ételképeken túl az életképe sora. Itt borul össze két generáció: a fekete-fehér fotókat a legendás Korniss Péter készítette, míg az újabbak a magyar vidék szerető szemű krónikásától, Mohos Zsófiától származnak – öröm egy pillanatra megállni és elmerengeni egy olyan világon, ahol nem csak az emberek mesélnek, hanem az ételek is történeteket adnak tovább.

A Sparhelt tulajdonképpen a monarchia konyhájából csíp ki hatvannégy fogást – igaz, nem érintett minden vármegye, de így is számos régióra kacsint rá a budapesti Menza étterem segítségével összeállított könyv. A szerkesztés logikus: előételek, levesek, főételek, tésztaételek, édes és sós sütemények sorakoznak. Egy hibába viszont a Sparhelt is beleesik: az egykori Árva és Liptó vármegyére jellemző juhtúrós galuskát, mint oly sokan Magyarországon, hibásan nevezi sztrapacskának - mondjuk lassan már a tátrai pincérek is kezdik érteni, mit értenek a hazai síturisták a kifejezés alatt, és szó nélkül hozzák a nyers krumplis tésztából készült finomságot.

Nem csak térben és időben húzták szét a fogásokat, de társadalmilag is több mintával dolgoznak: a pásztorételek mellett megjelennek a paraszti, polgári és úri finomságok is. A 21. századra ezek amúgy is összemosódtak és sajnos részben el is felejtődtek – pont ezért időszerű, hogy naprakész módon, de a hagyományokat figyelembe véve szülessen meg egy magyar szakácskönyv, ami azoknak lehet igazán kincs, akik a gyerekkori ízeket, a hazai konyhai hagyományokat akarják megidézni, de a családi emlékek, a régi könyvek képek nélküli lapjai nem adnak elég támpontot a megvalósításhoz.

Nekük evidens, másnak újdonság

A Boook kiadó időről-időre gondol a külföldiekre is. Ahogy egykor a mangalicás könyvből és Bereznay sütis gyűjteményéből, ebből is készült angol nyelvű változat, a The Hungarian cookbook címmel. Azoknak, akik még csak ismerkednek velünk és flörtölnek a Kárpát-medence ízeivel, még hasznosabb lehet a 64 recept, hiszen jó érzéssel válogatva, korrektül megmutatja, miről szól a konyhánk, milyen alapanyagokra és technológiákra épül fel.

Értékelendő, hogy semmi sincs újragondolva, nincsenek könnyű kis csalások, minden úgy van, ahogy lennie kell – ha valaki New Yorkban dödöllére vágyna, ebből gond nélkül elkészítheti ugyanúgy, mint a székelykáposztát vagy a pájslit. Mi ez, ha nem ideális ajándék a külhoni barátainknak?

Kiadó: Boook

Ár: Sparhelt 7990 Ft, The Hungarian cookbook 8990 forint

Fotó: Zirig Árpád / Gusto.hu