Menettérti jegy oda, ahol jó enni

2024. 03. 12., 11:56
Étel és irodalom
3953

A fotelben utazni jó. Néha tényleg nem kell megmozdulni ahhoz, hogy fejben kiszakadjunk, eljussunk oda, ahol nem nyomaszt a napi rutin visszatérő kínja, a kellemetlen időjárás vagy a derékfájás ezer tűszúrása.

Jegyet váltani egy másik világba nem is nehéz – csak legyen egy jó könyv hozzá, hogy hátam mögött hagyhassam mindazt, ami nem tesz hozzá az életemhez.

Szakácskönyvolvasó típus vagyok. Odáig, hogy konkrét recepteket megfőzzek, szinte soha nem jutok el, nekem elég a hangulat, a hozzávalók böngészése, egy-egy új technológia memorizálása. Bármikor örömmel állok oda a tűzhely mellé, de a procedúrákat csak végiggondolni is imádom – ugye milyen jó fejben főzni a barátokkal, friss pletykaként kibeszélve a részleteket, a tippeket, a kis csavarokat, amiket bevihetünk a fogásba? 

Ha megfelelő könyv kerül a kezembe, automatikusan átkapcsolok ebbe a funkcióba, hordom magammal a vonatra, cipelem a lakásban és ajánlgatom mindenkinek, sőt a legjobbakat még meg is írom. Most rögtön kettőről szeretnék mesélni, igaz, szerzőjük ugyanaz, a felépítésük is hasonló, csak éppen két ország regionális konyháját mutatják be: Mimi Thorisson olasz és francia témájú kötete nem sima receptgyűjtemény, hanem menettérti jegy egy olyan ideális világba, amiről mindannyian szívesen ábrándozunk.

Személyes, de nem bulvár

Intim módon készített könyveket, de nem saját magára irányította a fénypászmát, hanem arra a környezetre, amiben családjával él. Felbukkannak a vidám szomszédok, a helyi nyugdíjasok, pincérek és szakácsok a sarki bisztróból ugyanúgy, mint a fal repedéseiben növekvő futónövények, a dombokat körüludvarló mellékutak, és olyan tárgyak, amik bensőséges történeteket mesélnek. 

Idehaza a HVG Könyvek gondozásában már két kiadványa is elérhető: az Itália ízei és a Francia ízek alapos, szerethető és ötletes recepteket tartalmaz. Nem akarja megváltani a világot, néha csupán adatközlő, néha a családot etető anyuka, máskor egy vendégséget rutinból levezénylő háziasszony – csupa olyan szerep, amit mi is értünk, amibe bele tudunk helyezkedni. 

Tiszta forrás

Francia és hongkongi gyökerei vannak a szerzőnek, de meg sem próbál a divatoknak megfelelve a fúziókon görcsölni. Egyszerűen teszi a dolgát: amikor évekre Olaszországba költöztek, felfedezte Piemont régió kevésbé ismert oldalát, amikor egy francia kúriát laktak be férjével, annak korábbi kapcsolatából született két gyerekévek és a négy közös utódjukkal, akkor azt a környékét dolgozta fel. Ha ki-kikacsint egy távolabbi szegletre, akkor is abszolút a vidékre koncentrál, úgy építve be a táj alapanyagait és az arra épülő recepteket, hogy valóban azt érezzük az itthoni fotelben, hogy mi is ott vagyunk velük.

Oddur Thorisson nevét nem szabad kihagyni a történetből, mert ahhoz, hogy ennyire lebilincselőek legyenek felesége könyvei, az ő zsenialitása is kell. Az izlandi származású fotós ugyanolyan magától értetődő nyugalommal és szeretettel készíti képeit, ahogy felesége az ételeket. Öröm elveszni a részletekben, az emberek arcában, az utcaképekben vagy éppen a házuk egy-egy feltáruló részletében. Annak, aki szereti a fotóművészetet, a koncentrált hangulatú vizualitást, a két magyar nyelven is kiadott könyv duplán is kincs lesz.

A médoci és torinói élet, a lokális gasztronómia Mimi Thorisson tálalásában lebilincselő. Bennem csak az maradt meg halk, reflexív hiányérzetként, ami nem hozzá, hanem hozzánk kapcsolódik. Vajon visszaerősödik-e oda a vidéki magyar konyha, megtalálja-e újra a múlt századi eleji fényét a lokalitás, erőre kapnak-e a gazdáink és ki mernek-e állni a szakmaiságért az éttermeink, hogy majd egy külföldi ugyanilyen szeretettel fedezzen fel minket, magyarokat? Jut nekünk is egy Mimi és Oddur, hogy élvezze és átélje valamelyik megyénk kincseit, majd megírja ugyanilyen minőséggel, hogy a külföldiek is átérezhessék, mennyire jó itt élni, mennyire jó itt enni?

Kiadó: HVG Könyvek

Ár: Itália ízei - 6375 Ft, Francia ízek: 7225 Ft

Fotók: Zirig Árpád gusto.hu