Alig két hete, hogy a Völgyhíd konyha és rét éttermi része újra kinyitott, ezúttal Pillók Attila séf főszereplésével. Az elsők között tesztelhettük a helyet.

Lent a réten maradt a népszerű, grillrácsra bazírozott street food, fönt viszont, a néhai kávézó és cukrászda helyén elegáns, puha forgószékekben, minimalista környezetben élvezhetjük az újrahuzalozott bisztrókonyha remekeit és a  Völgyhíd egyszerre kecses és félelmetes monumentalitását.

A felszolgáló született ceremóniamester. Nyitott, laza, közvetlen, de nem tolja túl a biciklit, és minden fontos háttérinfót frissen tálal. 

Az étlap egyetlen fekete A4-es kartonlap, rajta aranyszínű filccel, kézírással a menü. Négy előétel, öt főétel, három desszert közül választhatunk.

Az árak moderáltak, a legolcsóbb előétel és desszert 1390, a legdrágább főétel 5900 forint.

A szezonalitásra és regionalitásra törekvés érzékelhető, éppen ezért lazac helyett el tudnék képzelni balatoni halat, a pasta al pesto genovese helyett szintén valami helyit és fantáziadúsabbat.

A bemelegítő egy szelet magos-kovászos kenyér francia vajjal. A feleségem szerint a kenyérhez hasonlóan a vaj is helyi termelőtől származik. Ezen kicsit összekapunk, később meg már elfelejtem megkérdezni, mi az igazság.

Két levessel indítunk. A málnával, sárga- és görögdinnyével, illetve zöldborsó pürével megküldött gazpacho ütős kezdés. Kalandvágyóknak telitalálat ezekben a forró napokban harsány, vad, formabontó ízvilágával. 

A parajjal, baconnel és citrommal bélelt kukoricakrém-leves komfortosabb élményt ad. Csodás textúrájával, kifinomult ízével már-már túlmutat a bisztrókereteken.

A ceruzababbal és ribizlivel megbuherált, balzsamecettel hintett zöldsaláta ágyon érkező lazackockák hozzák a kötelező profizmust, 4900 forintért valahogy mégis hiányzik belőle az a bizonyos plusz. 

Szerethető divat, hogy a magasabban kvalifikált éttermek manapság neves keramikusok által készített szettekkel nyomulnak. 

A Völgyhíd konyha az Error N’More (Szabó Ádám Csaba)rusztikus, fatüzelésű kemencében sült edényeiben szolgálja fel a fogásokat.

Impozáns, esztétikus, nem kérdés. Ha csak villával megyünk neki a fogásnak, akkor nem is történhet baj. Ha már a kést is bevetjük, az öblös mélytányérban nem olyan egyszerű mutatvány például a húsdarabot további apró darabokra vágni.

Olyan nagyon persze nincs is szükség a késre, hiszen a tanyasi csirkemell supreme már eleve fel van szeletelve.

A hús porhanyós, ízes. Alatta egyedi állagú, végtelenül selymes és a sok vaj ellenére légies krumplipüré, ahogy azt anno megalkotója, Joël Robuchon, az évszázad séfje elképzelte.

Pillók Attila merészen egy kis füstízt csempészett a pürébe. A füst és a langyos, lágy kelkáposzta levelek találkozása már-már erotikus élmény. Óriási bravúr egyszerű, hétköznapi, de kiváló minőségű, helyi alapanyagokból ilyen fenséges fogást kreálni.

A csúcspont a desszertben teljesedik ki. Bár az étlapon kecsketúró, cseresznye, barack szerepel, itt teljes a konszenzus a feleségemmel, miszerint egy környékbeli termelő levendulás meggylekvárja alkotja az origópontot. 

A szintén környékbeli kecsketúró finoman morzsás állaga és visszafogott, tejes íze a lekvárral és a karamellizált barackszeletekkel eszményien összecseng. A levendula minden falatban felvillan. Tökéletes desszert meghatározó cukortartalom nélkül. 

Igaz ez a limonádéra is, mármint a cukor jótékony hiánya, amelyben a citrusíz dominál. Manapság az éttermek agyonszirupozzák az ilyen italokat, ez végre üdítő kivétel. 

Kivételesen jó hely az étterem, az idei nyár nagy felfedezése számunkra. Ebéd után ejtőzünk egy nagyot a réten. Olyan nagyot, hogy mire feleszmélünk, a fagyisbódé bezár. 

Úgyhogy lesz még egy körünk, mert a pisztáciát mindenképp meg kell ott kóstolni. Azt mondják.

Fotók: gusto.hu