Mint egy kis betonkeverő pörög előttem: torkából füst és isteni illatok szállnak fel. Szentendrén vagyunk, a hazai kávébolondok Mekkájában. Laczkó Gábor, vagyis a Kávékalmár megmutatja nekünk a Roastinót, a kis otthoni pörkölőt, ami a világ legrangosabb szakmai rendezvényéről a legjobb új termék díját hozta el.

Elfér a tenyeremben, aprócska, de igényes. A szomszéd teremben levő berendezésekhez képest különösen diszkrét, de úgy tűnik, a helyesen megpörkölt kávéhoz nincs igény óriásokra. „Ahhoz, hogy kipróbálj egy kávébabot, nem félszobányi gép szükséges: abba hiába raksz ötven vagy száz gramm zöld kávébabot. Ahhoz, hogy a kereskedőcégektől kapott mintákat tesztelhessem, valami kicsi, ügyes eszköz kellett, így a karos kávégépek, a kézi őrlők után elkezdtem gyűjteni és kipróbálni a kompakt mintapörkölőket is.” – mondja Gábor a kezdetekről.

„Teszteltem már sokfélét, de az egyik kedvencemet a barátom találta egy régiségkereskedő weboldalon. Szerintem házi termék, valami ügyeskezű mester csinálta, a talpa talán egy asztali lámpáé lehetett. A legkomolyabb része maga a dob, nem tudom, honnan származik, nem találtunk máshol hasonlót.” – annak ellenére, hogy a kis mintapörkölő több évtizeddel ezelőtt készült, a mai napig teszi a dolgát.

Kirakja az asztalra. Egymás mellett a régi, és az új – nincs nagy különbség, de jól látszik, az ötletet okosan fejlesztették tovább. „Nagyon jó volt vele dolgozni, de láttam, lehetne jobban is, ha nem ilyen lenne a talp, ha gáztűzhellyel is kompatibilis lenne, ha a magasság állíthatóvá válna. A szomszéd esztergályos srác segítségével született meg a prototípus, igazából csak magamnak. Amikor ott álltunk fölötte és lelkesen tekergettük, megfogalmazódott a kérdés: mi lenne, ha ebből termék válna?”

Az első ötlet a Kickstarter volt, ami egy közösségi finanszírozást segítő weboldal, ahol, ha valakinek van valami remek ötlete, gyűjtőkampányba kezdhet. Prezentálja, mit szeretne csinálni és mekkora forrás kéne hozzá – ezt követően lehet felajánlani az adományt, jelezni a vásárlási szándékot. Ha elérik a kitűzött célt, akkor a projekt megkapja a pénzt és startolhat. Ha a célok nem teljesülnek, senki nem fizet, nincs vesztesége az adományozóknak.

„Egyszerűnek hangzik, de irdatlan nagy szívás volt. Kezdjük azzal, hogy Magyarországról nem lehet Kickstartert grundolni, muszáj bevonni valakit külföldről. Gondolkodtunk, kerestük a lehetőségeket, de bevallom, novemberben harakirit követtem volna el, ha azt mondják, hogy június lesz, mire el tudom indítani a kampányt. A megoldás a fiam lett, aki közben megkezdte bécsi egyetemista életét. Többkörös egyeztetés után kiderült, hogy őt elfogadják az amerikaiak, így belőle csináltunk egyéni vállalkozót. Kimondva ez nem bonyolult, de rengeteg bizonytalansági tényező volt, s utólag tudom, sok hibát követtünk el.” - a Kávékalmárnak rendkívül jó neve van a nemzetközi kávés közegben és Roastinót beharangozó bolondos videókat is sokan megnézték.

Ennek ellenére utólag kimondható, hogy Gábor nem ágyazott meg jól a kampánynak. Azonban ahhoz, hogy idő előtt leállítsák és mégis a hagyományos értékesítési csatornák mellett döntsenek, a szerencse és az idén Koppenhágában megtartott World of Coffee szakmai világkiállítás díja kellett.

„Az volt a célunk, hogy a Roastino az örökkévalóságnak készüljön. Minden részlete tartós, gyártása fenntartható, a termék egyszerű elemekből épül fel, így, ha kell, javítható is. Másfél év munka van benne, eközben számos magyar és külföldi kávéguru tesztelte. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, mindenki imádta, hogy gyakorlatilag néma, csak a lángot hallani és a kávészemeket.” – a megfelelő pörkölésnek a hőmérséklet mellett akusztikai és optikai jelei is vannak, a letisztult dizájn is segít azoknak, akik otthon, most ismerkedve a műfajjal vágnának neki a koffeines mókának.

„A kiállításon a zsűri előtt kellett prezentálni. Negyedóra állt rendelkezésünkre, Dani kollégám azonnal nekiállt pörkölni, én pedig videókon és szövegben mutattam be a működést.” – Gábor elmesélte, láthatóan tetszett a zsűrinek, de nem gondolták volna, hogy az Open kategóriában övék lesz a legjobb termék díja. Ez az egész bevezető kampányt és a félrement Kickstartert is új megvilágításba helyezte.

„Nagyon sokan álltak körülöttünk. Egyszer csak látom, hogy a Danihoz odaszalad az asszisztens, aki végig terelgetett minket a prezentáció előtt. Fölnéztem, jé, ott egy zsűritag. De jó fej, eljött megnézni bennünket. Hoppá, ott egy másik, egy harmadik, és akkor már rázták a kezünket, fényképezőgép, kamerák, ott nyüzsgött egy egész delegáció, körbevettek minket és átadták a díjat.” – Kávékalmár mosolyán látszik, hogy fejben egy kicsit ismét átéli a felemelő pillanatokat.

Alig vártam, hogy végre személyesen is megtapasztaljam, miért imádták Koppenhágában a Roastinót. A kis gázégő kékes lánggal melegíteni elő a dobot, mielőtt a kikészített zöld kávébabok kerülnek a torokba. „Maximum száz grammot lehet betölteni, ami nagyjából 10-11 ristrettónak felel meg. Ez a mennyiség tényleg próbapörkölésekhez vagy az otthoni békés napokhoz ideális, segít abban, hogy mindig illatos alapanyag kerüljön a kotyogóba vagy az eszpresszógépbe.” – kevés olyan zseniális dolog van, mint a frissen pörkölt alapanyagból készült fekete.

Az alsó határ negyven gramm, teszi hozzá Laczkó Gábor, miközben a kis kart tekerve folyamatos mozgásban tartja a dobot. A hőmérőn felkúszik a mutató, lassan megjelenik a füst, ahogy a láng felett emelkedik a hőmérséklet, az orrnak is egyre kellemesebb a folyamat. „Nagyjából nyolc perc alatt készül el. Akkor csak ki kell önteni, szétteríteni, hagyni hűlni egy kicsit, majd kifújni a pernyét belőle.” - miközben már a kávémra ácsingózom, a tervező elárulja, hogy elektromos változat is készül. A különbség csak annyi, hogy egy halk elektromotor dolgozik majd a kéz helyett.

A szentendrei manufaktúra tulajdonosa híres arról, hogy a mechanikus őrlők mellett a klasszikus, dugattyús-karos presszógépek is szerelmének tárgyai. A frissen pörkölt és ledarált kávéval egy muzeális klasszikushoz, a  bámulatos szépségű Faemához lép. A finom pörkölt illatok közé odafurakodik a főtt fekete összetéveszthetetlen csalogatása – egyik kezemben a csésze, a másikat ráteszem a lassan elhűlő Roastinóra. Pont elférne a kotyogó mellett a konyhapolcon.

Kép: Zirig Árpád