Egy barátom ma reggel felhívott és azt mondta, ide figyelj, Rozsomák, nincs sok időm, de nem szeretnék lemaradni a Gourmet fesztiválról, legalább beleszagolnék az idei kínálatba. Megbízom az ízlésedben, ajánlj valamit.

Mivel tegnap délután pár hozzáértő kollégával abszolváltuk a feladatot, nincs nehéz dolgom. A bejárattól sem kell messze menned, mondom a barátomnak. A somlói Kreinbacher pincénél megtalálsz mindent, ami az idei fesztivál lényege: gombóc, kaviár, pezsgő.

Óriási szerepük van Kreinbacheréknek abban, hogy Magyarországon a fogyasztóknak kezd körvonalazódni, miről is szól ez a habzó ital. Ha tőlük csak egyet kóstolsz, akkor az a Prestige Brut legyen, az remek ráhangolódás.

A somlói pincészet csodás champagne-okat hoz Magyarországra. Most is Piper-Heidsieck-ek, Pol Roger-k és Charles Heidsieck-ek figyelnek a jégen.

A nyolc napon túl gyógyuló élményt a 2008-as Piper Heidsieck okozta.

Nem feltétlenül rajongok a vintage pezsgőkért, de ez ásványos, mezei virágos karakterével az első korty után meggyőzött. Tíz éves korához képest döbbenetes citrusos frissessége.

A somlói Kreinbacher Birtok séfje, Toldi József és csapata a Platán Restaurant & Caféval, Pesti Istvánnal közösen olyan háromfogásos menüt faragott, hogy ehhez foghatót, bevallom, később sem kóstoltam.

Az első fogás rántott csirkeszárny remoulade-mártással, tokhalkaviárral.

A csirkeszárny húsát zsírban konfitálták, bőrébe visszatöltötték, kapott egy kis tokhalkaviárt, de még így is a gyerekkor legízletesebb rántott csirkéjét idézte.

Kollégáimat lenyűgözte ez a prousti élmény, én csak élveztem finom ízeit.

Főleg a remoulade (majonézes pikáns mártás) uborkás, friss fűszeres (turbolya, petrezselyem, snidling) fanyar aromáját, tetején egy csipet vízitormával. Ehhez nekem a Kreinbacher Prestige Brut passzolt a legjobban.

A Szent Jakab-kagyló ponzuval, avokádókrémmel és lazackaviárral viszont engem bűvölt el jobban.

A kagyló gravlax módon készült, vagyis sós-cukros lében pácolták egy ideig, aztán egy kicsit megperzselték.

A kompozíció tetején a brick tésztába töltött avokádó krém friss-lime-os ízvilága a pezsgők savasságával finoman összejátszik. A lazackaviár fokozza az ízintenzitást, és természetesen a koriander virág sem csak esztétikai elem.

Nekem nagyon bejött hozzá a 2008-as Piper Heidsieck, de a 2008-as Pol Roger Rosé is nagyot szólt vele, mesélem a barátomnak a telefonban.

A gombóc tematikát a malachússal töltött wonton testesíti meg, van benne harissa, halszósz, szójaszósz, alga, elképesztően jó fúziós cucc.

Amilyen kis poétikusnak látszik, olyan masszív, „zsíros” a karaktere, amire még ráerősít a vajmártás. A tetején madársóska figyel.

Fajsúlyosabb champagne illik hozzá, a Charles Heidsick Brut Réserve-vel karöltve ez a fogás közelítette meg leginkább a tökéletességet.

Sok szépet kóstoltam még, de komolyan mondom, ezt az élményt a Michelin-csillagos fogások sem tudták elhomályosítani. Pontosabban, én ezektől is csillagokat láttam.

Sznobok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok.