Ropogós héjú kovászos cipó a lehető legegyszerűbben
Sokunk számára most jött el a kovászoskenyér-készítés ideje.
Eddig mindig halogattuk a dolgot, mert a leírások alapján nagyon macerásnak tűnt, és mert rátaláltunk erre az isteni élesztős krumpliskenyérre. Csakhogy az élesztőtartalékaink hamar kifogytak, és mivel mostanság nem könnyű online forrást találni, belevágtunk a kovásznevelésbe.
A legtöbb recept ijesztően bonyolultan hangzik, úgyhogy ott egyszerűsítettünk, ahol tudtunk. Kovászunkat mindössze öt napig neveltük, és így is remekül működik. A nevelés napi 2 perc odafigyelést igényel, a kenyér összedobása is megvan 15-20 perc alatt, ezen kívül csak türelemre van szükségünk, de abból sok órányira.
A kovászos kenyér abszolút megéri az erőfeszítést. Mi öntöttvas-lábosban sütöttük, így a héja fantasztikusan ropogós, ugyanakkor puha lett, a bélzet lyukacsos, már-már foszlós. Másnapra kissé megszikkad, de ruganyos marad, az íze pedig kifogástalan.
A saját kenyér élménye önmagában is felemelő, ráadásul így abban is biztosak lehetünk, hogy minőségi ételt teszünk a család elé. Egyrészt nincs benne adalékanyag, másrészt a kovász lassabban emeli a vércukorszintet és előemészti nekünk a glutént. Plusz az előemésztés során olyan baktériumok keletkeznek, melyek gazdagítják a belek mikroflóráját, és ezzel erősítik az immunrendszerünket. Kell ennél több?
Így készült a kovászunk:
Egy dunsztosüvegben összekevertünk 25 gramm fehér kenyérlisztet 25 gramm teljes kiőrlésű liszttel és 50 ml forralt, lehűtött vízzel. Csinálhatjuk csak fehér v. csak teljes kiőrlésű lisztből is. Minél nagyobb a teljes kiőrlésű aránya, annál savanykásabb lesz a kenyerünk. A radiátor közelében helyeztük el (de nem rajta!), és lazán rátettük a fedelét.
A következő négy napon minden reggel kiöntöttük a keverékünk felét, és újra hozzáadtuk a fenti mennyiséget, tehát 50 g lisztet és 50 ml vizet. A hatodik napon már használtuk is a kovászunkat, vagyis nem a szemétbe öntöttük a cuccot, hanem mehetett a tésztába.
Egy fél kilós kovászos cipó hozzávalói:
- 400 g liszt
- 100 g kovász
- 2-2,5 dl víz
- 1 kk só
Bár ezekben a karanténos időkben nem dúskálunk a lisztben, azért többfélével is próbálkoztunk. Nem reprezentatív felmérésünk győztese az Első Pesti Malom búza fehérkenyér lisztje lett, amit az Ázsia boltból sikerült beszereznünk online.
A hozzávalókat robotgéppel 5-10 percig dagasztjuk, míg a tészta el nem válik az edény szélétől. Tiszta konyharuhával letakarjuk, és radiátor közelében minimum 5-6 óráig kelesztjük, közben kétszer-háromszor áthajtogatjuk. Ez utóbbi művelet úgy néz ki, hogy felemeljük a tésztagombócunkat, kicsit megnyújtjuk, majd a széleit az aljára hajtogatjuk, hogy újra szép gömbölyű legyen.
Az utolsó hajtogatás után mi már a kivajazott vaslábosunkba tettük, a tetejét megkentük vízzel, majd egy éles késsel (borotvapengével állítólag jobban működik) bevagdostuk, és még legalább fél óráig pihentettük. 250 fokos sütőben lefedve 40 percig, majd fedő nélkül még 5-10 percig sült.
Ha nincs rácsunk, tegyünk alá egy fakanalat, hogy ne nedvesedjen, míg kihűl a konyharuhába bugyolálva. Kevés ínycsiklandóbb zaj van a friss kenyér sercegésénél. Finom házi vajjal, valamilyen nemes sóval a világ legfinomabb étele!