Miközben a Balaton partján legalább olyan mértékben kellene virágoznia a halkultúrának, mint a cseheknél a sörnek, addig a Szálka Bisztró Aszófőn tulajdonképpen úttörőnek számít.

A magyarok köztudottan, statisztikailag is a legkevesebb halat fogyasztják a világon. A pár hónapja nyílt étterem azonban igyekszik halra szoktatni bennünket. Ha csak abból indulok ki, hogy délután kettőkor milyen gyorsan telik meg kint és bent, akkor kijelenthetem, máris meglehetős sikerrel.

A Szálkát Horváth Csongor, a Neked főztem éttermek (Zánka, Balatonfüred) séfje álmodta meg, majd hosszú vajúdás után meg is valósította. Mi a legforróbb augusztusi napon ugrottunk be egy gyorstesztre.

35 fok árnyékban, térdig lógott a nyelvünk, akárcsak a kutyánknak.

Még bele sem szagoltunk az étlapba, a hely máris kivívta szimpátiánkat, ugyanis a felszolgáló első dolga volt, hogy vizet hozzon Momónknak. Itt a négylábút is becsben tartják.

Nagy szó ez manapság, amikor kész bűvészet kutyás szállást találni a magyar tenger partján.

Itt jegyezném meg, hogy bár a sajtó tele van a balatoni munkaerőhiányból fakadó negatív hírekkel, a Szálkában csak kedves és profi felszolgálóval találkoztunk.

Se előétel, se desszert, ilyen forróságban épp elég egy-egy főfogás, hogy az étterem bizonyítson.

Bizonyít is.

Szörpöt iszunk, mert hát kocsival vagyunk. A kánikula amúgy sem kedvez az alkoholfogyasztásnak. Az étteremben azonban kis vinotéka üzemel, ahol korrekt áron beszerezhetjük az aznap esti balatoni borunkat.

A szörpök teljesen okék, egyedül a műanyag szívószáltól ráncolom a homlokom, ami olyan idétlenül fickándozik a pohárban, mintha a környezettudatosság nevében önként ki akarna ugrani belőle. Segíthetnének neki, hogy ne kerüljön ilyen kényelmetlen helyzetbe.

(Közben, a cikket olvasva, maga az étterem jelezte, hogy „a környezettudatosság jegyében csak és kizárólag lebomló PLA szívószálakat használnak.” Ez jó hír, mindenképp, de ennek ellenére is azt mondom, a szívószál felesleges eszköz ahhoz, hogy egy finom szörpöt elkortyolgassunk.)

Az étlapon csak úgy nyüzsögnek a halak. Tokhal, fogas, ponty, harcsa, mindig frissen valamelyik közeli halgazdaságból, a tóból, Tapolcáról, a hekk például egyenesen a tengerből. Pankomorzsában, fityiszt mutatva a balatoni halsütőknek landol a tányéron. Egy barátom azzal hívott föl tegnap, hogy ilyet még sosem evett ebben az országban.

Egy másik barátom az előételként kínált haltepertőről áradozott és a hozzá adott kifliről zengett ódát, amit állítólag egy aszófői asszony süt az étterem számára.

Megnyugtattam őket, hogy mi két fő fogást kóstoltunk.

A feleségem lazacpisztrángot rendelt grillezett zöldséggel, aszalt paradicsomkrémmel (3890 Ft). Meglepett a kérdése, tulajdonképpen mi is az a lazacpisztráng. Családi gasztroguruként ezt persze azonnal vágnom kellett volna. De zavarba jöttem. Lazac és pisztráng küvéje, próbáltam elkenni borszakírói allűrrel. Őszintén? Fogalmam sincs.

A felszolgáló készségesen válaszolt, olyan pisztrángfajta, amelynek a húsa rózsaszín. Később utánanéztem, ezt találtam: „Ami a pisztrángokat illeti, az Atlanti-óceán mindkét partvidékén főként a szivárványos pisztrángot tenyésztik, mely a Csendes-óceán amerikai partvidékeiről származik ugyan, de már 1880-ban honosították Európában. Ha megfelelő táplálékot kap (például rákot), húsa „lazac-rózsaszínűvé” válik, éppen emiatt sok helyütt ‘lazacpisztráng’ néven kerül kereskedelmi forgalomba.”

A hal állaga, íze, textúrája, struktúrája nem sokban különbözik a normál lazacétól. Finom, szaftos, nincs kiszárítva, mint a legtöbb helyen. Az aszalt paradicsomkrém állati jól áll neki, felturbózza az ízeket. A grillezett zöldségek kaphattak volna egy kicsit több pörzsanyagot, rostjaikat jobban átjárhatta volna a füst, egy picit nyersebbnek tűntek, mit várnánk.

A hőguta ellenére magamnak harcsapaprikást rendelek juhtúrós csuszával, káposztasalátával (3490 Ft). Nem tudna olyan meleg lenni, hogy ez a fogás kifogjon rajtam.

A harcsa valamelyik balatoni gazdaságból származik, garantáltan friss, ez nem kérdés. Sírok, olyan finom, ízletes, áttetsző, mégis izmos a húsa. A szaft sűrű és könnyed, a pirospaprika átjárja a fogás minden porcikáját. A tészta és a túró „háziasságát” nem igazán lehetne fokozni.

Mondhatnám, hogy ez életem legfinomabb harcsapaprikása. De ma már, az interneten túlbuzgó legek világában semmit nem mond egy ilyen leg.

Csak annyit mondok: visszajövünk, hogy ellenőrizzük.

***

Szálka Bisztró, Aszófő, Balaton u. 12.