Teli a kert ribizlivel: pár éve elültettünk néhány tövet, most meg nem győzzük szüretelni. Nem panaszkodom, nehogy félreértsék, csak a sok agrárkudarc után magamnak is meglepő, hogy valami sikertörténetté vált.

Az lenne ideális, ha egyszerre teremne 10-15 kilót, akkor nagyban is nekiállhatnék az eltevésnek, de így, hogy két-három naponta lejön 7-800 gramm, érdemesebb olyat készíteni belőle, ami kisebb tételben is örömet ad.

A ribizli lényege, hogy nem csak édes, de savas is, nem véletlen, hogy ideális társa minden aprósüteménynek – a vajas tésztákhoz nagyon megy, ám ha jól sáfárkodunk a hozzáadott cukorral, húsok és grillsajtok országos cimborája is lehet.

Ugyan sokan reflexből ötven százaléknyi cukorral indítanak, de felesleges elnyomni túl édes ízekkel a csodálatos, természetes aromákat. Ha lekvárt készítünk, az én szájízemnek az egyharmad a megfelelő, de ha csak gyümölcsszószt mondjuk egy borjúpofához, elég az egyhatod cukor a gyümölcshöz képest.

Sokan kényelmi termékekkel dolgoznak, vagyis sűrítőket, zselésítőket adnak hozzá – higgyék el fölösleges, a ribizlinek sem kell más, csak idő és kevergetés.

Hogyan kezdjük?

Első lépésként a megmosott, száraktól megtisztított bogyókat három-négy órára cukrozzuk be.

Nem kell nagy lángon forralni, inkább csak finom melegítéssel kezdjük, át-átkavarva. A ribizli megtörik, levet enged, szép lassan forrásba jön – nem kell folyamatosan ott állni a spatulával (ami jobb, mint a fakanál, szebben végighúzza a lábos törését), eleinte elég, ha két-három percenként megkavargatjuk.

Ugyan kihagyható fázis, de érdemes dolgozni vele: amikor már azt látjuk, hogy minden levet kiadtak a bogyók és a héj is meglágyult, szitán passzírozzuk át alaposan, hogy a magok ne kerüljenek a kész lekvárba.

Az áttört pépet visszatesszük a tűzre, ahol picit emelve a hőfokon tovább redukáljuk. Ahogy megindul a sűrűsödés, érdemes elkezdeni tényleg figyelni: kár lenne, ha a finisben égne le a csemege. A ribizlilekvár akkor tekinthető késznek, ha pár cseppnyit átviszünk mondjuk egy tányérra, és miután elhűlt, a helyén marad és nem akar elfolyni.

Gondoljunk a télre, dunsztoljunk ki belőle, jól jön az év végi süticunamihoz. Ha azonnali felhasználásban gondolkodunk, zárható üvegben a hűtőben is jól érzi magát - mire baja lenne, már rég elfogyott az utolsó csepp is.

Hogyan extrázzuk?

Az alapváltozaton túl érdemes szólni a tuninglehetőségekről is. A ribizli az a növény, ami remekül tűri, sőt igényli a fűszerezést. Népszerű verzió a gyömbéres-csillagánizsos, de a rozmaringos-chilis is jól jöhet mondjuk egy bárány vagy kecskesült mellé, akár bedolgozva a jus-be is.

Ha reszelt citromhéjjal mélyítenénk az aromákon, azt csak a végén, a hűlési fázisba tegyük bele, különben elveszti az ízét. Amennyiben a desszertes mellékzönge lenne a kedvünkre való, a késhegynyi kikapart vaníliát a passzírozás után forraljuk bele!

Képek: Zirig Árpád / Gusto.hu