A nyár a feleségem malmára hajtja a vizet. Legalábbis amíg a globális felmelegedés megengedi. Arról van szó, hogy a feleségem a fejébe vette, hogy nemcsak a saját, hanem az én bélflórám egyensúlyát is helyreállítja. 

Köszönhető mindez Dr. Schwab Richárd belgyógyász-gasztroenterológusnak, akinél egymásnak adják az újságírók a kilincset.

A feleségem az összes vele készült interjút elolvassa, az összes podcastot meghallgatja, és ezzel egyenes arányban növekszik étrendünkben a nyers zöldségek mennyisége.

A jó sok nyers zöldség ugyanis – sok más tényező mellett, ebbe most hadd ne menjek bele – képes visszaállítani a bélflóra, más néven mikrobiom egyensúlyát.

Az egyensúly hiánya ugyanis megágyaz a különböző, különösen a daganatos betegségeknek.

„A túlzott zsír- és szénhidrát-dús kalóriabevitel, a fejlett társadalmakra jellemző, nyugati típusú étrend, azon belül is sok finomított szénhidrát és vöröshúsok gyakori fogyasztása brutális kockázatot jelent a szív és érrendszeri, a daganatos és a degeneratív idegrendszeri megbetegedésekre. Kvázi ezek adják ötvenéves kor felett a betegségkockázatok nagyját” – taglalja Dr. Schwab az egyik interjúban. 

Nekünk, akik évtizedek óta építjük a borkultúrát, külön rossz hír, hogy az alkoholfogyasztást is tiltó listázza Dr. Schwab. Azt mondja, az alkohol leoldja a bélfal legfelső, védő rétegét, vagyis áteresztővé válik, ennek következtében pedig „olyan táplálék és baktériumtörmelék juthat át a bélből a szövetek közé, ami azután gyulladást vált ki”.

Innen aztán egyenes út vezethet a daganatos betegségekig, amibe jobb bele sem gondolni.

Szóval a nyár a feleségem malmára hajtja a vizet, mert zöldség ilyenkor van bőven, saját kis kertjében ültetett ezt-azt, közülük a cukkini a leghálásabb jószág. A rendszeres locsolást gyönyörű, sárga termésével hálálja meg.

A feleségem felfedezte, hogy a zsenge kis tökfélét nem véletlenül hívják saláta cukkininek, ugyanis nyersen, salátának elkészítve a legjobb.

Egy forró nap alkonyán az ő inspirációjára nekiálltam, hogy összedobjak egy könnyű, bélflórabarát vacsorát.

Alapját természetesen a frissen leszedett sárga cukkini adta, amit zöldséghámozóval hajszálvékonyra szeleteltem.

A paradicsom szintén a kertünkből van. Az íze összehasonlíthatatlan a boltokban egész évben kapható paradicsoméval. Már csak azért is, mert ennek van, amannak meg nincs.

Azt, hogy a paradicsom nem zöldség, hanem gyümölcs, ilyenkor érti meg az ember. Vibráló savai, frissítő zamatai adják a saláta gerincét. 

Olaszos stílusban képzeltem el a tálat olívabogyóval, bazsalikommal, chilipaprikával, és pippe tésztával, amit forrón kevertem össze a zöldségekkel, így finom, langyos salátát kaptam, amit házi túróval dobtam föl, majd az egészet bőségesen meglocsoltam extra szűz olívaolajjal.

Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. A feleségem is elismerően nyilatkozott róla. Szerintem a képek is önmagukért beszélnek. 

A bélflórám egyensúlyának helyreállításáért folytatott gigászi küzdelembe akkor tört bele a bicskám, amikor a jól sikerült cukkinisalátával összekóstoltam a nemrég tesztelt osztrák Grüner Veltlinert. Hiába, szakmai ártalom. 

A bor-étel párosítás olyan ritkán tapasztalt harmóniát mutatott, aminek élvezetéről akkor sem tudok lemondani, ha közben egy horrorfilm díszleteibe öltöztetve látom, ahogy az alkohol leoldja a bélfal legfelső, védő rétegét, és zombi kinézetű baktériumtörmelékek lopakodnak át a bélből a szövetek közé, hogy aztán felgyújtsák valamelyik szervemet, mint az őrült Néró Rómát.

Fotó: gusto.hu