Első blikkre leginkább mozzarellára hasonlít, de mihelyt beleharapunk, el is felejtjük az analógiát.

A sült halumi (angolosan halloumi) herseg a fogunk között, vagyis jóval szilárdabb állagú, mint olasz rokona, íze pedig összehasonlíthatatlanul gazdagabb. Kellemesen sós, hangsúlyosan vajas-tejes, de ami igazán emlékezetessé teszi, az a közepén szerényen meglapuló mentalevél. 

A halumi a ciprusiak nemzeti eledele (még ha az ötletet az araboktól vették is át sok száz vagy akár ezer évvel ezelőtt), készülhet kecske-, juh- vagy tehéntejből, illetve ezek keverékéből.

Mi most a bakonynánai Csuporka sajtozóból szereztük be, ahol az alapanyagot szeretettel nevelgetett helyi tehenek szolgáltatják, a szakértelem pedig az olajmérnökből sajtmesterré avanzsált Bankó Csabától származik. 

A halumi tökéletes grillsajt, magas PH-értékének köszönhetően ugyanis nem olvad meg sütés közben, viszont gyönyörű pírt kap minden hozzáadott zsiradék nélkül.

A ciprusiak házi sült krumplival, grillezett zöldségekkel vagy salátával fogyasztják, mi viszont a szezonalitás és regionalitás jegyében hozzátettünk egy kis bakonyi ízt a mediterrán fogáshoz. 

A sajtműhely tulajdonosaitól megtudtuk, hogy a közeli Bakonyoszlopon – ahol egyébként ők maguk is laknak és gazdálkodnak – híresen jó minőségű és bőséges a zöldbabtermés, annyira, hogy a falut régebben Babfalvának becézték. 

Vásároltunk hát a harminc deka halumi mellé fél kiló ceruzababot és vajbabot vegyesen, meg egy bögrényi joghurtot, és már előre örültünk az ínyenc vacsorának. 

Sült halumi bazsalikomos babsalátával

Hozzávalók két személyre:

• 30 dkg halloumi
• 50 dkg ceruzabab és vajbab vegyesen
• egy nagy marék bazsalikom
• 2,5 dl joghurt
• egy gerezd fokhagyma
• só
• 2 evőkanál olívaolaj

A babsalátához a megmosott, felszeletelt babot 12 percig főztem sós, lobogó vízben, hogy roppanós maradjon, majd félretettem hűlni.

Szüreteltem a kertben egy nagy maréknyi bazsalikomot, hozzáadtam a két és fél deci joghurthoz, majd két evőkanál olívaolajjal, sóval, egy derezd fokhagymával összeturmixoltam. Az öntetet összekevertem a babbal.

A sajttal nem volt más dolgom, mint nagyjából egy centiméter vastag szeletekre vágni, és öntöttvas serpenyőben egy-két percig mindkét oldalát átsütni. Fél óra sem telt el, és készen volt a ciprusi-bakonyi fúziós vacsora, amit a diófa árnyékában költöttünk el.

Házi borszakértőnk a 2019-es Kreinbacher Juhfarkot ajánlotta hozzá, mondván, csak egy ilyen gazdag ízű, karakteres bor lehet méltó kísérője ennek a fogásnak. És tényleg.