Érdemes rászánni azt a fél órát az elkészítésére, mert nincs az a bolti keksz, ami felvenné vele a versenyt.

Arról nem beszélve, hogy így garantáltan csupa nemes alapanyag kerül a tésztánkba, vagyis hát, végső soron, belénk.

Én most eleve erőteljesen narancsos aromájú étcsokoládét használtam (épp le volt árazva az egyik népszerű élelmiszerláncban), de ha csak sima étcsokink van otthon, akkor reszeljük a masszába egy kezeletlen narancs héját.

Hozzávalók kb. egy nagy tepsihez:

• 110 g étcsokoládé (Choceur 55 %-os narancsos csokit használtam)
• 20 g darált mogyoró
• 25 g vaj
• 45 g liszt
• fél tk. sütőpor (bio borkő)
• egy nagyobb csipet só
• 1 tojás
• 50 g nádcukor
• 1 ek. vaníliaesszencia

A vajat és a csokit gőz fölött megolvasztottam. (Kezdők kedvéért: nagyobb lábasban vizet melegítünk, rátesszük a kisebb lábast, és ebbe rakjuk a vajat meg a feldarabolt csokit.)

A tojást robotgéppel habosra kevertem a cukorral és a vaníliaesszenciával (Hónapok óta érlelődik nálam 4-5 vaníliarúd vodkában.)

Keverőtálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a bio sütőport, a sót, a 20 gramm ledarált mogyorót, majd hozzákevertem a cukros tojást, végül az egészet óvatosan elkevertem az olvadt vajjal-csokoládéval.

Most jön az egyetlen stresszesebb mozzanat. Meglehetősen lágy tésztát kapunk, amit lehetetlen formázni. Egy kekszhez kábé diónyi masszára van szükségünk. Én evőkanállal igyekeztem egyforma adagokat a sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatni. Tartsunk közöttük kellő távolságot, mert gátlástalanul szét fognak terülni. A diónyi adagból 6-7 cm átmérőjű kekszek lesznek.

175 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt el is készülnek.

Fotók: gusto.hu