Ünnepi kuglófrecept a mindennapokra
A kuglóf – a német fül számára is viccesen hangzó Gugelhupf magyarítása – már a 17. századi szakácskönyvekben is fel-felbukkant, a 19. századi polgárság számára pedig a jólét szimbólumává vált. Ott volt a helye az ünnepi asztalokon vagy a szalonban felszolgált délutáni kávé mellett.
Eredetileg kelt tészta volt, de nem dagasztott, csak kevert. Ma viszont már nem a recept teszi a kuglófot, hanem a forma.
Az alábbi szaftos, mégis könnyű, csupa nemes összetevőből álló, sütőtökös kuglóf például az én konyhámban muffinként kezdte pályafutását. Annak is remek volt, de azt hiszem, ebben a formában teljesedett ki igazán.
Hozzávalók egy 18 cm-es formához:
- 200 g sült tök (ezúttal hokkaidót használtam)
- 150 g liszt
- fél csomag sütőpor (bio borkő)
- 120 g nádcukor
- csipet só
- 2 tojás
- 1 kk fahéj
- 40 g jó minőségű étcsokoládé
- fél narancs leve
- 1 ek apróra vágott kandírozott narancshéj
- 2 ek durvára aprított dió vagy mogyoró + 1 ek a forma aljára
- 80 ml olaj (hidegen sajtolt napraforgót használtam, de készítettem már olivával is)
- kevés vaj a forma kivajazásához
Az elkészítés végtelenül egyszerű. Tényleg kezdhetjük azzal, hogy bekapcsoljuk a sütőt, mert mire eléri a kívánt 180 fokos hőmérsékletet, meg is leszünk a tésztával.
Két edényt használtam. Az egyikbe került a krémesre sült tök, a cukor, a csipet só, a liszt, a sütőpor, a fahéj, a narancshéj, a dió/mogyoró, na meg az apróra vágott csokoládé. Egyszóval minden, kivéve a folyékony összetevőket: a tojásokat, a narancslevet és az olajat.
A két tojás kézi habverővel összekevertem, majd fokozatosan hozzáadtam az olajat. Az egészet óvatosan a száraz összetevőkhöz vegyítettem, legvégül pedig annyi frissen facsart narancslevet öntöttem hozzá, hogy a tészta állaga lágy, könnyen kezelhető legyen, de azért ne folyjon.
A kuglófformát kivajaztam és egy púpozott evőkanálnyi darált mogyorót szórtam az aljára és az oldalára. Megtöltöttem a tésztával, és már ment is a 180 fokos sütőbe. 40-45 perc alatt készült el, az utolsó tíz percben a biztonság kedvéért sütőpapírral lefedtem, hogy ne égjen meg túlságosan a teteje, vagyis hát, végső soron, az alja.
Képek: gusto.hu
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
