A csoda a minap Badacsonyban esett meg velünk.

Negyven fokban tekertünk a Rómain, amikor egy borozó teraszán felvillant a Hoptop Pils12 plakátja, ami a legjobb magyar pilst ígérte.

Mivel nekem a sör alapvetően a jó öreg pilsenit jelenti, egy ilyen plakát mellett nem mehetek el szó nélkül, úgyhogy azonnal csekkoltam.

Az ipari magyar sörökkel, de még a kézműves sörökkel szembeni előítélet is olyan erős bennem, hogy sok jóra nem számítottam. 

Okozott bennem némi érzelmi káoszt, hogy Badacsonyban egy borozó teraszán nem kéknyelűt, hanem magyar kisüzemi pilst fogok kóstolni, de ezen abban a pillanatban túltettem magam, amikor elém rakták a dús habkoronájú szőke pilst. 

Magnum és Saaz komlóval készült, virágos bukéjával inkább a német vonalat követi, mint a csehet. 

Struktúrája lágy, a széndioxid finom, mint egy artisztikus pezsgőben.

Csontszáraz ízében a komló és maláta fűszeres gazdagsága virágot, szárított fűszereket és gyógynövényeket sejtet. 

A korty telt, a maláta édeskés-virágos aromáitól a komló szofisztikált, sokrétűen keserű, lecsengésében már-már narancshéjat idéző ízéig széles spektrumon mozog.

Praxisomban soha magyar sör nem közelítette meg az etalonnak számító német vagy cseh pilseket. Ez most ott van a topon. 

Le a kalappal a Hoptop sörfőzde előtt, hogy ebben az alapkategóriában képes volt valami egyedit produkálni.

Fotók: gusto.hu