Megkóstoltuk a Borsodi Hoppyt

2020. 05. 12., 18:16
Sörpremier
1057
By

A kézműves sörforradalom valódi hozadéka, hogy a nagyok elkezdték utánozni a kicsiket. A hazai nagyüzemi sörök frontján valóban tapasztalható némi elmozdulás a magasabb minőség irányába. A vadiúj nagyüzemi hoplager, a Borsodi Hoppy is valami ilyesmi akar lenni.

Az akarás megvan benne, de mégsem több, mint tisztes középszer. Valahol a semmilyen és a valamilyen határán egyensúlyoz. Illatban, ízben meg sem közelíti a kraft sörök hasonló műfajban produkált termékeit.

Ezzel még nem is lenne baj, hiszen nagyüzemi sörtől nem várunk kisüzemi minőséget. De azért ennél többet.

Az illata is olyan halovány, hogy megfeszített szaglóizmokkal is alig sikerül kicsiholni valami említésre méltót. Némi citrus és fűszer kavarog a pohárban, alig több, mint ami egy átlag Borsodiból kiszagolható.

Megjegyzem, bármelyik pilseni típusú cseh sörben több az izgalom, mint ebben, mondom ezt elkötelezett csehsör-rajongóként.

Persze helyén kell kezelni a dolgokat. Ár-érték arányban A Borsodi Hoppy teljesen rendben van, kánikulában, frissen csapolva valószínűleg fele ennyire sem lennénk kritikusak.

Pedig a sztori jól indul. A dizájn végre képes volt átlépni saját árnyékát, vagyis elrugaszkodni a vizuálisan siralmas Borsodi képlettől.

De a külcsín nem ment meg attól, hogy ne aludjak be a belbecstől.

Nekem ez az élet lapos oldala.