Makacs Matacs-rajongó vagyok. Pedig higgyék el, hátralevő életemet simán kibekkelném valahogy egyetlen korty chardonnay nélkül. 

Hogy ez mégsem sikerül, azt Légli (alias Kislaki) Gézának köszönhetem. Matacs Chardonnay-jának piacra kerülését ugyanis minden évben úgy várom, mint kisgyerek a… (tetszés szerint kitöltendő).

A korábban hasábjainkon megénekelt ’19-es és ’20-as után végre itt a ’21-es. 

Az Ab ovo borkereskedésből rendeltem palackját 2850 forintért. Halkan jegyzem meg, ha én kereskedő lennék, minimum 3500-ért kínálnám. Annyiért is best buy lenne, na de így, kérem, öröm a köbön. 

Szóval végre itt pörög a burgundi kehelyben. Kicsit izgultam, hogy az előző két évjárathoz képest nehogy csalódnom kelljen. 

Most meg szégyellem a bizalmatlanságomat. A Matacsnak stílusa, egyénisége van, hogy a dűlőtől vagy a borásztól, azt nem tudom. De vakon is hasonlít a korábbi évjáratok levéhez, védjegye az intenzív gyümölcsösség, a hűvös-meleg karakter szétbogozhatatlan egysége, a krétás-ásványos keret, és a lecsengés finom citrusos bája.

A non plus ultra az elegancia. Illatban, ízben, struktúrában olyan harmonikus élményt kínál, ami messze kiemeli ezt a tételt a tucatborok sorából. 

Hát persze, hiszen dűlős bor, vágja rá Móser Imre kollégám, bizonyára a dűlőszelekció a titok nyitja. 

Lehet, nem tudom.  

Gyümölcsössége mindenesetre lehengerlő: szőlő, őszibarack, mangó, ananász, citrom, grapefruit, lime, vilmos körte, mandarin.

De van benne fűszerként hűvös menta is, sőt a krétás-ásványos jegy is ott körvonalazódik diszkréten a háttérben.

További izgalmat jelent a savak és a pici maradékcukor játéka.

Szóval amikor azt mondom, az egyik legjobb magyar chardonnay-t pörgetem a poharamban, valójában ennél jobbat nemigen tudok elképzelni.

Talán nem píszí, de szegényes a fantáziám, bocsánat.

Amúgy valamennyi kollégámmal teljes egyetértésben teszem ezt a nagy ívű kijelentést. Sok-sok hazai chardonnay ismeretében.

Fotók: gusto.hu