Rájöttem, hogy számomra azok a legnagyobb borászok, akiknek szortimentjében nem létezik hierarchia. Boraik nem alá-fölé rendeltségben, hanem boldog demokráciában élnek egymás mellett. Karner Gábor ilyen.

Nem méri ki patikamérlegen a nagybor-kisbor sűrűségének arányát.

Karner Gábornál a 3000 forintos birtokbor ugyanolyan szofisztikált, mint a 10 000 forintos zászlósbor.

Jó, persze, érzem a különbséget az úgynevezett nagyboraihoz képest szerkezetben, struktúrában, de a lényeget, az élményt tekintve tényleg nincs különbség. 

A közös nevező a koncentráltság, az illat-íz-struktúra harmóniája, a borok tökéletes tisztasága és egyensúlya.

Karnert csak legnagyobb kedvencemhez, az osztrák Roland Velich-hez tudom hasonlítani.

Az eddig sem volt kérdés, hogy a legjobb magyar kékfrankost Karner Gábor készíti Szűcsiben, avagy Vitézföldön.

De az meglep, hogy ő az egyetlen magyar borász, aki még soha egyetlen évjáratban sem okozott csalódást. 

Nálunk délebbre az ilyen bort egyértelműen feketének hívják.

Hűvös illata az áfonya, szilva, meggy, medvecukor, menta, bors, szegfűszeg, rózsabors állandóan változó, bódító kavalkádja.

Íze a négyzetre emelt illat. Gyümölcsösség és fűszeresség egymást támogatja. Puha tanninjai és vitális savai a régi időket idéző 12, 5% alkohollal könnyed, elegáns, sűrű, dzsúszos struktúrát építenek.

Egy barátom szerint a bor sok minden lehet, csak szép nem. Innen üzenem neki, hogy ez a bor: gyönyörű.

Amúgy a Radovin borkereskedésben vettem 3300 forintért.