Próbálták már a mungóbabot?

2024. 06. 04., 06:00
Recept
2195

Ha bab, akkor mindenki a puffadás veszélyeire apellál, pedig vannak olyan fajták, amik sokkal kevésbé fújják fel az embert. Az aprócska, zöld szemű mungó is ilyen.

Azon túl, hogy finom és egyszerűen felhasználható alapanyag, elképesztő élettani hatásai vannak. Ugyan a hüvelyesek kapcsán amúgy is szeretünk ódákat zengeni, de az Ázsiában népszerű – bár itthon is termesztett – bab az élmezőnyben van.

A Vigna radiata kitűnő fehérje- és élelmirost-forrás, jelentős mennyiségű ásványi anyagot, vitamint és bioaktív vegyületet tartalmaz – ha polifenolok, poliszacharidok és peptidek beviteléről van szó, a mungóbab megfelelő lehet. Nem véletlen, hogy egyre népszerűbb, felkapott funkcionális élelmiszerré vált az egészség megőrzés érdekében.

A cukorbetegség fékezése, a magas vérnyomás szabályozása, az immunerősítés és a máj védelme ugyancsak megy neki – tudom, hogy már most túlzásnak tűnik, pedig tovább is volna, de nem mondom – olvassák el inkább a pekingi székhelyű Kínai Mezőgazdasági Egyetem kutatócsoportja által publikált tanulmányt, elképesztő, mi mindenben segíthet a szimpatikus kis hüvelyes.

Egyre több boltban kapható idehaza. Ha nincs a sarki ábécében, a hiperek és a bioboltok már alapértelmezetten polcon tartják. A legjobb benne az, hogy nem nagyon van munka vele: miután úgy három órára sótlan vízbe áztatjuk, jöhet a főzés. Ha van otthon alaplé – legyen, mert úgy kell az étel ízének, mint raplis óvodásnak az anyai csók –, akkor felöntjük dupla mennyiséggel, adunk hozzá kétujjnyi reszelt gyömbért, csillagánizst, kardamommagot, friss babért, tárkonyt, római köményt, sót és sötét szójaszószt, majd forrásba hozzuk. Közepes lángon puhulásig főzzük. Nem kell kásává, úgy az igazi, ha még van egy pici harapása. Ez mondjuk majdnem minden hüvelyesre igaz...

Ha jól csináljuk, nem kell a folyadékot sem pótolni, sem leönteni róla. Ázsiában citromnáddal vagy kaffírlime levelével készítik, de használjuk ki azt, ami éppen idehaza terem: mikor már majdnem kész, dobjuk bele a csokorba kötött citromfüvet, mert annak a frissítő íze sajnos elillanna a hőkezelés során. Van, aki a végén kókusztejjel rottyantja be, úgy, mint keleten: a kis édesség remek irányba viszi el az aromákat, próbálják ki alkalomadtán úgy is, érdemes.

Ha gazdag egytálételként tennénk az ebédlőasztalra, süthetünk húst és zöldséget is mellé. Első lépésként kis szelet zellergumót felkockázunk, majd forralóedényben egy citrom levével felhúzott vízben pár perc alatt megfőzzük – a cél ugyancsak az, hogy maradjon kis ellenállása, ne legyen még krémes.

Ha van ízletes tavaszi répánk, felezzük vagy negyedeljük el hosszában. Nyugodtan dobjuk a zellerrel közös serpenyőbe; kevés olajon vagy vajon pirítsuk meg. Kanál méz kell nekik, és pár percenként egy-két milliliter fehérbor – amikor a zellerkockák kapnak egy kis színt, bátran vegyük ki, de a répáknak még biztosan kell három-négy perc, mire az izgalmas aromákat adó pörzsanyag megjelenik rajtuk.

A tarjaszeletek megsózzuk, borsozzuk és serpenyőben megsütjük. Ugyan ez az egyik legkevésbé háklis része a sertésnek, mégsem érdemes túlóvatoskodni, mert hopp, eljön a pillanat, amikor az omlós hús csizmatalppá válik a túl magas hő és a túl hosszú hőkezelés miatt. Ha az egyik fele színt kapott, fordítsuk meg, adjunk kicsit a túloldalnak, majd három-négy perc pihentetés után felcsíkozva mehet is a tányérra a mungó, a zeller és a répa mellé. Ennyi az egész - a bab jó barát, és a haverjait is szívesen látjuk a tányéron!

Fotó: Zirig Árpád / Gusto.hu