Nálunk valamiért ezeken a sötét, végtelenbe nyúló novemberi délutánokon kezdődik a kekszszezon.

Először is, ilyenkor kifejezetten jólesik a melegedő tűzhely közelében sertepertélni, másodszor pedig kell a kísérő a mérhetetlen mennyiségű kávéhoz és teához, amit a novemberi letargia ellen döntünk magunkba. Ja, és van harmadik okom is: a lakásban terjengő édes illatok, amik aromaterápiás kúraként is hatékonyan működnek.

Közzétettem már az ikeás keksz tuti házi alternatíváját, a verhetetlen csokis-mogyoróst és a dán királyit, most viszont egészen más ízvilággal kísérleteztem: matchás kekszet sütöttem jó sok mandulával, kevés cukorral, némi juharsziruppal és mérsékelt mennyiségű vajjal.

A végeredmény azt bizonyítja, hogy kevés jobb ételfesték létezik a matchánál. A nem is annyira matcha-, mint inkább pisztáciazöld keksz állaga egyszerre omlós és roppanós, az aromája pedig épp csak annyira egzotikus a zöldtea-portól, hogy akinek bejön ez az ízvilág, egy életre rákattanjon.

Hozzávalók 10-12 darabhoz

(ha nagyobb a család vagy vendégeket várunk, mindenképp dupla adagot süssünk)

• 70 g vaj
• 50 g nádcukor (vagy 30 g nádcukor és 20 g juharszirup)
• csipet só
• 1 tojássárgája
• 50 g liszt (én bio fehér tönkölylisztet használtam)
• 50 g darált mandula vagy mandulaliszt
• 5 g jó minőségű matcha

Elkészítése:

A puha vajat habosra kevertem a cukorral, a juharsziruppal és a tojássárgájával, majd hozzászitáltam a fehér tönkölylisztet. Már csak a csipet sót és a darált mandulát kellett hozzáadnom, na meg az ötgrammnyi illatos matchát, és készen is volt a massza. Jó félórára betettem pihenni a hűtőbe.

Amikor eltelt az óra, előmelegítettem a sütőt 175 fokra, kinyújtottam a tésztát 5-6 milliméter vastagságúra, ha túlságosan rátapadt a sodrófára, beliszteztem. Formákat szaggattam belőle, és sütőpapírral bélelt sütőlapra rakosgattam.

12-13 perc alatt megsült.

Fontos, hogy amíg forró, ne bolygassuk, mert ilyenkor könnyen szétmállik.

Fotók: gusto.hu