Melyik az igazi APÁ-nk?
Tálcán kínálja magát, hogy összehasonlítsuk a magyar focit a magyar sörrel, de erőt veszünk magunkon és lemondunk erről az élvezetről.
Annyit mégis, hogy a nagyüzemi sörök frontján legalább tapasztalható némi elmozdulás a minőség irányába.
Úgy tűnik, a kézműves sörforradalom valódi eredménye, hogy a nagyok elkezdték utánozni a kicsiket.
(Halkan jegyezzük meg, hogy a hazai gasztroforradalom ilyen eredményt például nem hozott. Nem születtek korrekt alapanyagokkal dolgozó tiszta, okos, megfizethető kisvendéglők. Csak a csúcs fejlődik. E tekintetben a sör lekörözi a gasztrót.)
Sörfronton tényleg jobb a helyzet. A sok kukoricagrízes lötty után sorra jönnek ki a fényre a megfizethető, korrekt, jól iható, a kézművességet tisztességes szinten imitáló felsőerjesztésű ale-ek.
Most szinte napra pontosan egyszerre jelent meg a polcokon a Pécsi és a Soproni APA, adja magát, hogy összevessük őket.
Persze a kézműves szót ebben a szegmensben is hamar leharcolták, helyette ma már a kraftbeer dívik.
A Soproni APA hátoldalán olvasható kissé zavaros népnevelő szösszenet arról, miről is szól az APA. Ennél lényegesen pontosabban és alaposabban foglaltuk össze itt, Az amerikai sörforradalom levét isszuk című cikkünkben.
Na de nézzük a tesztalanyokat!
Pécsi APA
A magát meglehetős túlzással „a legnagyobb hazai kisüzemi sörfőzdeként“ aposztrofáló Pécsi Sörfőzde egy ideje már igyekszik egyedi stílusú tételekkel előrukkolni. Ilyen a csehes stílust még igencsak távolról kapiskáló Prémium Pils vagy a Szűretlen Búza, például.
Az APA opálos narancsszínű, habos lelkesedése elég hamar lelappad. A műfaji követelményeknek csak távolról megfelelő illatában citrusos, déli gyümölcsös aromák villannak fel, némi malátás felhanggal.
Ízben az első korty többet ígér, mint amit aztán lecsengésben ad. A grapefruit keserűsége a meghatározó, némi mangóval a háttérben. Az utóízben azonban valahogy lenullázódik az egész és egy jobbfajta lager sör víziója jelenik meg.
Nyilván mindezt a Sierra Navada vagy a jobb hazai kraftbeerek felöl mondjuk. Ahonnan a Pécsi APÁ-hoz visszalépni finoman szólva is lelombozó.
Ugyanakkor mégis azt kell mondanunk, hogy 250 forintos magasságban, a felsőerjesztésű sörökkel barátkozó fogyasztóknak ez a lépés akár egy holdra szállással is felérhet.
Soproni APA
Az Óvatos duhaj sorozat IPÁ-ja anno tényleg élmény volt. Úgyhogy nagy várakozással szisszentettük fel az óvatos APÁ-t. Színe opálosabb, már-már egy szűretlen almalére emlékeztet narancsos villanásokkal. A hab itt is hamar lappad. Illata visszafogott, túlságosan is az, ennél óvatosabb nem is lehetne.
Szelíd citrusfélék, virágok, kamilla, talán szőlőlé is nyomokban. A kortyot a gyümölcsösség uralja, a komló keserűsége keretezi, a maláta olyannyira visszafogott, hogy nem is igen érzékelhető. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy jobb, mint a Pécsi. Lehet, hogy egy fokkal közelebb van a műfaji követelményekhez.
Ha valaki megkérdezné, mégis melyiket vegye meg, melyik a jobb, nehéz lenne korrekt választ adni. Mivel nagyjából ugyanannyiba kerül mindkettő és tulajdonképpen ugyanazon a szinten mozognak, azt javasolnánk, hogy érdemes mindegyiket kipróbálni. Aztán döntsön az egyéni ízlés.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Az amerikai sörforradalom levét isszuk
