Kevés alapanyag van egymástól olyan távol, mint a chilei hínár, a börzsönyi gomba és a nagymarosi chili. Ennek ellenére a barátkozás könnyen ment: ugyan beszerzési nehézségek okán nem lesz gyakori vendég az asztalon a hirtelen sütött cochayuyo, de a szomszédban készülő fűszerkeverék tartósan beköltözhet a konyhánkba.

Kezdjük a hínárral: az Antarktisz felé közeledve jelenik meg a hideg tengerekben a Durvillaea antarctica, ami egy furcsa alakú, hosszú, vastag fonatokból álló élőlény. Régóta kedvelt alapanyaga a helyi konyhának, ami nem véletlen: azon túl, hogy sokoldalú, rengeteg pozitív élettani hatással is bír.

Fehérjéket, vitaminokat, különböző antibakteriális hatású összetevőket és ásványi anyagokat tartalmaz – a dél-amerikai források szerint nem csak a vérkeringést serkenti, hanem a hosszú távú fiatalság titka is.

Hogy örökké élünk-e tőle, majd a végén kiderül – ha így van, muszáj lesz kedves barátunkat, Nagy Balázst, a Földgömb magazin főszerkesztőjét, klímakutatót visszaküldeni még egy bőröndnyiért, hogy másoknak is jusson a hínárból.

Szóljunk a fűszerről is, ami egy igazi dunakanyari összeborulás eredménye. A Kalapos Gomba a környékbeli termelői piacok jól ismert szereplője. A most megjelent készítményüknek alapízéért a remek, de sokszor észrevétlenül megbúvó szépség, a sötét trombitagomba felel.

Júliustól októberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben jelenik meg, többnyire csoportosan. A szakirodalom szerint gyakori faj, de ennek ellenére minden gombásznak ünnep, ha ilyet talál. Markáns, izgalmas aromái miatt szívesen szárítják – a Kalapos Gábor által összeállított keverékbe is dehidratált formában került.

A pikáns ízekért egy másik Gábor, a Nagy felel. Gabko chili sárga morugával járult hozzá a végeredményhez, ami nem csak csípős, hanem a paprika fajtajegyeit átemelve kifejezetten gyümölcsös is. Ezek mellett vöröshagyma, lilahagyma, fokhagyma, vargányapor, só, bors, szegfűbors és zöldfűszerek teszik teljessé a képet.

A cochayuyóból – jó kérdés, hogy vajon huszárvágással magyaríthatjuk-e kocsajujóra –, salátákat, sülteket egyaránt készítenek. Kereskedelmi forgalomban jellemzően szárítva kerül, mi is olyat kaptunk ajándékba a Chiléből hazaérkezett klímakutatótól. Akit érdekel, hogyan kerül a helyiek asztalára, ezt a remek dokumentumfilmet ne hagyja ki!

Négyórás áztatás után alaposan lecsöpögtetettem, mert célunk a sauté eljárás volt, ami hirtelen sütést jelent. Pont előnyös, hogy a hínár már apró darabokra van vágva.

Szükséges a megfelelő mennyiségű zsiradék is, hogy a folyamatos mozgatás közben az öntöttvas serpenyőben jól körbeölelje a falatokat. Amíg a vason táncoltatjuk, az alapanyag saját nedvességtartalma is könnyebben távozik, így az étel nem fő, hanem sül.

Elsőnek a lilahagymát pirítjuk meg, majd a répacsíkokkal együtt a hínárt. Só, bors mehet rá, ezek remekül kiegészítik a gombás fűszerkeverék mély, erdőt idéző aromáit. Mivel nem spórolták ki belőle a chilit, ne toljuk túl, hagyjuk, hogy minden összetevő érvényesülni tudjon.

A sütés vége előtt jégcsapretekkel kevertem be – ezen kívül csak egy kis halszószt kapott fűszerül.

A cochayuyo hínársága miatt megosztó, de vega egytálételként is működik, igaz, körítésnek, hús mellé is megállja a helyét. Az illatában ott a tenger, a meleg délutánok tipikus emlékét idézte fel bennem.

Az állaga érdekes, nem túl puha, de nem is homogén. Szerintem a hínár harapásélménye remek, és bármekkora is a távolság a börzsönyi fűszerek és Chile között, a párosítás hibátlanul működik, pláne, ha egy kis csirkemell is kerül a tetejébe.